HA NEM OLVASTAD MÉG A TRILÓGIÁT, NE KEZDD EL OLVASNI! :)
Na jó most már tényleg benne lesz Christian! Lesz itt nevetés és sírás is egyaránt. Na meg egy saját szereplő! :3
3.FEJEZET
- Ana! De jó végre hallani a hangod. Mondd csak, jobban vagy már?
- Szia, Kate! Igen, jobban vagyok. Figyelj csak, felugorhatok ma hozzád? Persze csak akkor, ha nincs valami fontos dolgod, vagy...
- Mi a baj? - Mint mindig, most is tudja ha van valami.
- Jaj, Kate csak szükségem van egy csajos beszélgetésre.
- Ana? - Sawyer leparkol az épület előtt.
- Most le kell tennem. Egy fél óra múlva nálad?
- Rendben. De ezzel még nem fejeztük... - bontom a vonalat.
Sawyer ajtót nyit nekem. Kiszállok és a mappát úgy fogom, mintha az életem múlna rajta. Mély levegőt veszek, elindulok az üvegóriás felé, és cseppet sem érdekel, hogy jövök ki belőle.
Ugyanúgy néz ki minden, mint akkor. Minden tiszta, fehér, steril. Csak azóta már nem vagyok szűz, és házas vagyok. Makulátlan szőkeség ül most is a nagy homokkő íróasztal mögött. Egyből a lifthez megyek.
- Hölgyem! Oda nem mehet! Kérem jöjjön vissza, de azonna... - meglátja mögöttem Sawyert és valahogy nem beszél tovább. Gyerünk, menni fog. A telefonért nyúl, tudom kit fog hívni. Hátrafordulok.
- Maga maradjon itt! Amint leérkeztem egyből indulunk. - eddig bírtam nyugodt lenni, a harag csak úgy árad a számból.
- Asszonyom, kérem..
- Nyugodjon meg, nem lesz semmi bajom. Sietek. - Maradj erős! Most az egyszer legyél magabiztos...légyszi, légyszi, légyszi!
Látom, hogy csukódik a lift ajtaja. Kocogni kezdek, hogy elérjem.
- Fogják meg a liftet! - kiabálom - Kérem! - egy kéz hirtelen megfogja a liftajtót. Befutok a liftbe. Egy drága fekete öltönyben lévő pasit pillantok meg. Fehér inget visel, az utolsó pár gombja nincs begombolva. Éjfekete haja rövidre van vágva, zöld szeme kíváncsian néz . Finom borostás arcával tökéletes ellentéte Christiannak. Izmosnak tűnik. Szép arc, puha ajkak. Megrázom a fejem. Nem! Most nem gondolhatsz erre!
- Hanyadikra? - kérdezi kedvesen.
- Húsz. - csak ennyi telik tőlem. A liftajtó becsukódik, és furcsán érzem magam, hogy egy idegennel vagyok összezárva egy liftben.
- Én is odatartok. Hogy hívják? - egy jó lépésnyire van tőlem, de közelebb hajol.
- Ana. - mondom magabiztosan. Mit akarhat? Első emelet.
- Engem Ric-nek hívnak. - Negyedik emelet.
- Szép név. - próbálok olyan kedves lenni, ahogyan csak tőlem telik.
- A magáé szebb. - Jesszusom! Hatodik emelet.
- Öhm... - próbálok valamit mondani, de csak elpirulok.
- Mi járatban, ha szabad kérdezni? - kérdezem, valahogy el kell terelnem egy kicsit a figyelmemet. Kilencedik emelet.
- Munka.
- Áh!
- És ön?
- Ki akarnak rúgni. - kedvesen mosolygok, Ric pedig, mintha nevetne. Tizennegyedik emelet.
- Értem. Hát akkor sok szerencsét. - imádni való a mosolya, én is mosolygok pedig felrobbanok legbelül. - Tizenhetedik emelet.
- Köszönöm, bár nincs szükségem rá.
- Akkor szorítson nekem, ugyanis állásinterjúra jöttem. - Huszadik emelet.
- Mindenképp. - kinyílik a lift ajtaja. Udvariasan előre tessékel, én pedig ráérősen megyek Andrea felé. Csendben követ.
- Csak tessék. Én ráérek. - mondom, amikor a homokkő íróasztalhoz érünk. Hálásan mosolyog, majd Andre-hoz fordul.
- Üdvözlöm! A megbeszélt időpontra jöttem.
- Mr. Tyron? Foglaljon helyet, Mr. Grey mindjárt fogadja Önt! - kedvesen mosolyog, de, amint rám néz komolyabb arcot vág. Szedd össze magad! Emlékezz, hogy miért vagy itt! Kihúzom magam.
- Üdv Andrea. - Ric-hez fordulok. - Sajnálom, gyorsan végzek majd. - értetlenül néz rám.
- Mondja meg Mr. Grey-nek, hogy 2 percen belül legyen a tárgyalóban! - A haragom újra felébredt, tudatalattim és belső istennőm is a kanapéjuk alá bújt, de ezúttal nem Christian miatt, hanem miattam. Bocsánatkérően nézek Ric-re, aki még mindig értetlenül néz rám. Andrea máris a telefonért nyúl, én sarkon fordulok és egyenesen a tárgyalóba megyek. Az asztal messzebb lévő végéhez sétálok. Leveszem a kabátomat, és lassan a széktámlára helyezem. Kissé összegyűrt mappámat az asztalra rakom és leülök. Még egy utolsó pillantást vetek az iratra. Megpillantom Christiant, fáradtnak tűnik, de mint mindig tökéletesen néz ki. Szürke öltönyt, fehér inget és hozzáillő fekete nyakkendőt visel. Mielőtt beérne, Ric odamegy hozzá, Kezet ráznak. Christian unottan, Ric izgatottan. Mi a fene? Elfordítom a széket, hogy ne is lássam, semmi kedvem nézni a társalgásukat. Halk suhanás jelzi az üvegajtó becsukódását. Christian leül velem szemben, kezeit összekulcsolja. Ideges.
- Ana, minden rendben? - halk, fáradt a hangja. Nem mondok semmit, felállok a székben, odasétálok mellé, és egyetlen mozdulattal lerakom elé az iratot. Visszaülök a székembe. Christian értetlenül néz rám.
- Nézd meg! - mondom határozottan, érzelemmentesen. Óvatosan leemeli a borítót, nem látok mást a szemében csak meglepődést.
- Mi ez, Christian? - kérdezem, a hangom teli van haraggal.
- Ana, félreérted a helyz...
- Hogyan érthetném félre, azt, hogy ki akarsz rúgni? - most már kiabálok - Ezt nem teheted! Nem érdekel, hogy tiéd a cég, ez akkor is az én irodám, az én alkalmazottaimmal. Mégis mit gondoltál, hogy nem jövök rá?
- Ana, nem megmondtam neked, hogy ne csinálj semmi...
- Butaságot? - fejezem be helyette a mondatot.
- Tudtommal, ha az ember elmegy dolgozni az nem butaság.
- Még pihenned kellene, az orvos is mondta. - még neki áll feljebb. Jellemző.
- Egy hét pihenő. Ezt mondta és nem mást. Hát, közlöm veled Christian, letelt az egy hét. Úgyhogy tudni akarom, hogy miért adtad ki a felfüggesztésemet!
- Ana, mint a főnököd, azt tehetek, amit akarok, és akivel csak akarom. Ha fel akarlak függeszteni akkor felfüggesztelek, mert nem épültél még fel teljesen! - emelkedik a hangja.
- Szóval én is csak egy alkalmazottad vagyok?
- Ha úgy vesszük igen. - betelt a pohár. Felállok, a kezeimet az asztalra rakom, előrehajolok és amennyi gúnyt bele lehet vinni egy szóba azt belerakom.
- Igen? Akkor megkönnyítem a dolgodat Christian. - lassan mondom, de a hangom fokozatosan emelkedik - Nem kell felfüggesztened, ugyanis felmondok! - Christian leesett állal ül velem szemben.
- Nem teheted! - máris arcot vált, sokkal keményebb.
- Dehogynem, és tudod mit azonnali hatállyal! Ugye milyen jó, hogy megvetted a céget? - megfogom a kabátomat és elmegyek mellette. Felpattan a székből megfogja a karomat, kicsit megijeszt ezzel.
- Nem teheted! Nem engedem. - suttogja a fülembe, szavai mérgemet még jobban erősítik.
- Miért? Mit fogsz tenni? - kirántom a karomat, és kimegyek a tárgyalóból. A sírás fojtogat, de nem lehet, nem itt és most.
- Ana! - kiabál utánam Christian.
- Ana! - Ric és Andrea utánam fordulnak, odasietek a lifthez, nyomom a gombot. Érzem, hogy Christian egyre közelebb ér. Kinyílik a liftajtó, villámgyorsan belépek. Pár lépésnyire van tőlem, mindjárt utolér.
- Ana! - mérgesen szólít.
- Christian! - és a liftajtó bezárul. Mély levegőt veszek, és hátradőlök a liftben. Basszus! Normális vagy? Most mondtál fel!
Sietve szállok ki a liftből. Próbálok elszakadni, az előbbi veszekedés emlékétől, de nem megy. Taylor már vár rám.
- Asszonyom!
- Elmegyünk. - közlöm tárgyilagosan.
- Igenis, hova, asszonyom?
- A régi lakásomra legyen szíves. - felveszem a kabátomat, és kilépek. Mélyen szívom be a délelőtti Seattle levegőjét.
Kate bosszús pillantásával találkozom, mikor ajtót nyit. Legszívesebben a nyakába ugranék, és elbőgném magam, de ehelyett, elviharzok mellette, és egyenesen a fürdőszobába rohanok.
- Szia, Ana! Én is örülök, hogy látlak. - nem túl kedves köszöntését hangos hányásom zavarja meg. Lehet nem volt túl jó ötlet reggel annyit enni?
- Mi a franc? Ana, jól vagy? - spirálban hányok, mindkét kezem a wc ülőkén. Kate besiet, hogy megfogja a hajamat. Meg sem bírok szólalni. Honnan jön ez a sok cucc?
- Igen - pár perc múlva abbahagyom, de érzem, hogy újra előretör bennem a következő adag.
- Heló, Kicsim! - francba Elliot neked is most kellett jönnöd?
- Merre vagy...azt a rohadt itt meg mi folyik?
- Elliot, kifelé! - a tipikus, "most-tedd-amit-mondok-különben-bajban-leszel" hangnemben beszél. Elliot már el is tűnt. Kezdek megnyugodni. Lehúzom a wc-t, megtörlöm a számat és Kate felé fordulok.
- Szia! Bocsi az előbbiért. - próbálok mosolyogni egy kicsit, feltápászkodok a wc mellől és megölelem. Szorosan ölel vissza Kate.
- Menjünk be a nappaliba, jó? - ragadós a mosolya. Lassan visszasétálunk.
- Óh, szia Elliot!
- Sziasztok! Minden rendben?
- Igen, jól vagyok, csak reggel valami rosszat ettem. - legyintek, mintha semmiség lenne, de jól tudom, hogy mindez Picipötty miatt van.
- Szia, bébi! - üdvözli Elliot Kate-et, majd egy lassú csókkal folytatja.
- Szia! - istenem, Katherine Kanavagh elpirul? Mikor fogom megszokni? Valószínűleg soha.
- Öhm, kérsz teát, Ana?
- Igen, az jól esne, köszi.
- Elliot segíts nekem. - kicsit sem átlátszó. A szememet forgatom.
Leülök a nappaliban, amíg Kate "teát készít" Elliottal eléggé hangosan. Leveszem a kabátomat és a garnitúra oldalára hajtom. Mély levegőt veszek, felhúzom a lábamat és úgy várom a teát. De tudom, hogy nem úszom meg. Érzem, hogy újra felgyülemlik bennem az el nem fojtott könnyek és máris csorog le az arcomon a meleg, sós folyadék. Arcomat kezembe temetem, rázkódom, és előredőlök egész testemmel a lábamra. Kate mellettem terem, szorosan átölel, egyik keze fejemet, másik hátamat simogatja.
- Basszus, Kate! Most mindent elrontottam. - felé fordulok, két karommal átkarolom a nyakát, ott folytatom a sírást.
- Jaj, Ana! Beszélsz itt butaságokat. Biztos nem olyan rossz a helyzet. - bátorítóan mosolyog, megpróbálok felülni, de még mindig szipogok, erőt veszek magamon és kihúzom magamat.
- Kate, én felmondtam.
- Elliot hozz valamit a boltból!
- Tessék? Még kész sincs a tea.
- Elliot! - a konyha felé fordul - Hozz valamit a boltból! - tisztára olyan, most a hangja, mint Christian-nak, amikor parancsolgat. Elliot először rá néz, majd rám, és gyors léptekkel az ajtón túl terem. A becsukódott ajtó megnyugvást hoz nekem.
- Mesélj el mindent! - megszorítja kezemet és aggódóan néz. Belekezdek történetembe, hogyan is indult a nap, és hogyan jutottam el ide.
- Ana! Teljesen igazad van! Én mindenben támogatlak, ha kell szétrúgom a szarházi férjednek még a seggét is, ha az kell. - ezen muszáj nevetnem, ő is nevet velem együtt.
- De akkor is most ezt nagyon elszúrtam. Ez volt álmaim munkája, én meg eldobtam. - újra sírok. Egyik kezemet a szám elé rakom. Nem bírom ezt már túl sokáig.
- Figyelj ide! Mi lenne ha elmennénk bulizni. Kicsit kiruccannánk, beszélgetnénk és egy kis időre megfeledkeznénk mindenről, na? - Ennek nem lesz jó vége, de bólintok. - Ez a beszéd! Akkor szólsz a sofőrödnek, hogy mindjárt indulhatunk.
- Azzal lesz egy kis probléma. - nem tudok kiigazodni Kate arckifejezésén.
- Kirúgtad?
- Nem, dehogy is! Csak úgy öt utcányira szálltam ki, és a telefonomat is véletlenül a kocsiban hagytam. - olyan jóízűen nevet ezen Kate, hogy én is elröhögöm magam. Persze azt nem tettem hozzá, hogy mindezt azért csináltam, hogy nehogy kövessen Christian. Bár belegondolva nem is olyan rossz ötlet, hogy elmegyünk innen. Ha felhívja Sawyert, akkor tudni fogja, hogy egyszerűen képtelenség engem elérni, de ha Elliotot hívja, mert hívni fogja, akkor már is lebuktunk. Szegény Sawyer! Nem akartam bajba keverni.
- Először is - kezdi - fürödj le, addig én megcsinálom a teát. - bólintok és bevonulok ismét a fürdőbe. Fogok egy törölközőt, és becsukom az ajtót. Kibújok a cipőből és lassan húzom le a ruha cipzárját, leveszem a ruhát, a melltartót és a bugyit. Földön hagyott ruháim most cseppet sem érdekelnek. Belépek a zuhanyba és hideg vizet engedek. Nem szeretnék sokáig időzni. Gyorsan szappant nyomok a kezembe, és alaposan megmosdok. Miután végeztem felkapom a törcsit és a ruháimat. Kicsit vizes lett a hajam, mégis kimegyek. Ha Christian most látna... Gunyoros tudatalattim farkasvigyorral a képén hintázik az elmémben. Elhessegetem a gondolatot és bemegyek a régi szobámba. Olyan távolinak és ismeretlennek tűnik. Nem sokat töltöttem ebben a helyiségben, mégis ez volt az egyetlen menedékem, amikor elhagytam Christiant. Nagyot sóhajtok és lerakom az ágyra a cuccaimat. A fehérneműket magamra kapom. A szekrényben maradt még pár ruhám. Néhány nadrág és egy-két póló. Mindjárt megsülök, úgyhogy biztos nem a Chanel ruhát veszem fel. Meg is van! Egy fekete, farmer rövidnadrágra esett választásom, hozzávaló fehér toppal. Megnézem magamat a tükörben. Nem lesz ez kicsit kihívó? Néhányszor körbefordulok és úgy döntök, hogy nem. A régi Converse cipőmet veszem fel, egy fekete bokazoknival. Hajamat és sminkemet megigazítom. Iszom a látványomat, mintha egy teljesen magabiztos, dögös nő állna előttem.
- Ez igen! - Kate az ajtóban figyelt. Rajta egy farmering van a válláig felgyűrve és ő is rövidnadrágot visel, csak fehéret. Haja kontyban, kezében a teám. Hálásan nézek rá és megiszom.
- Na, csajszi! Kirúgunk a hámból?
- Igen! - bár még mindig nem vagyok biztos benne, hogy ez jó ötlet.
- Akkor indulás. Tudok egy nagyon jó helyet, ahol még táncolni is lehet. - Belém karol, kivezet a szobából, és a nappaliban felkapja a kis, fehér táskáját. Épp indulni készülnénk, mikor Elliot áll az ajtóban, két nagy szatyorral a kezében. Leesett állal néz ránk.
- Szia! Elmentünk, pakolj be a hűtőbe. Majd jövünk, kicsim. - a csodálkozó Elliot kap egy puszit az arcára és Kate el is tűnik a folyosón. Most rám néz még mindig csodálkozás és értetlenség kevereg az arcán.
- Csajos este. Bocsi. - azzal tőlem is kap egy puszit és Kate után megyek.
Író:
Hát, hogy mi sül ki ebből a kiruccanásból azt hamarosan megtudjátok! Na de benne volt Christian! Annyit még elárulok, hogy Ric nem fog eltűnni. ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése